SZÜLŐK KÉTELKEDŐ ÉS PROVOKATÍV KÉRDÉSEI,
RÖVID VÁLASZOK

• Tudnak-e foglalkozni a tehetségesekkel, kiemelkedőkkel? Igen. A differenciált oktatás azt jelenti, hogy mindenkivel képességei és motivációja szerint foglalkozunk.
• Mi lesz, ha kikerül a gyerek a teljesítmény centrikus világba 12 év múlva? Nem tudjuk, mi lesz. Az biztos, hogy egy csomó dolgot jobban fog tudni, mint magát meghatározni, felfedezni érzéseit, kifejezni azt, ismerni magát, eligazodni a környezetében.
• Be kell-e avatni a családi dolgokba az iskolát? Nem szükséges. Segít, ha többet tudunk valakiről, de az szabja meg a határt, aki beszélni akar erről, vagy nem akar. Ha elmondja a bánatát, az csak az övé. Mi nem tudjuk, nem akarjuk használni, ezeket az információkat.
• Mi van, ha mindig ugyanaz a 2-3 gyerek eleven? Ez általában így van. Mindenütt. A gyerekek általában tanulmányaik, életük folyamán azt a viselkedést követik, amelyik nekik a leginkább megfelel. Erre fel vagyunk készülve.
• Meddig lehet hagyni, hogy menjen, csinálja, amit akar? Az iskolának alkotmánya van. Annak betartása mindenkinek kötelessége és érdeke. Ha ide akar járni (akar), akkor be kell tartani a szabályokat.
• Van olyan, ha nincs kedve megtanulni írni, olvasni, el kell mennie az iskolából? Nem, ezért nem kell elmennie. A gyerekek az iskola végére csaknem mindannyian megtanulják azt, amit kell, illetve, amire képesek.
• Mi van, ha nem tanul, vagy csak egy dolog érdekli? Az elfogadható, ha valaki azt a tárgyat tanulja nagyon, amit szeret, a többiből viszont meg kell lennie a minimumnak. Ha valaki nem köteles minden dologgal egyenlő arányban foglalkozni és teljesíteni, talán több ideje marad arra, amit igazán szívesen tanul.
• Nincsenek-e hátrányban a többi iskolásokhoz képest? Általában nincsenek hátrányban semmiképpen. Lehet, hogy a tananyagban nem tartanak ott, ahol más iskolások, de hátrányba csak akkor kerülhetnek, ha hirtelen és indokolatlanul összevetik a két iskolát. Inkább, emberi tulajdonságaikat illetően - ha ez számít valamit - előnyben lehetnek.
• Nem unatkozik, aki már iskolába kerüléskor tud írni, olvasni? Általában nem, vagy ha igen, nem emiatt. A differenciált oktatás azt jelent, hogy minden gyerek személyre szabott feladatra köt szerződést, vállal a tanulásáért felelősséget.
• Nem lesz sok gimnázium a városban? Az a lényeg, hogy mindenki választhasson magának olyan iskolát, amilyet szeret. Hogy sok-e, vagy kevés, azt majd eldönti az idő. Mi nem vagyunk riválisai senkinek.
• Mi van, ha el kell vinni másik iskolába? Akkor oda kell beilleszkednie. Tudomásunk szerint ez nemigen jelent problémát. Legfeljebb egy kicsit szomorú lesz. (Számít ez valamit?)
• Otthon sem lehet verni? De, lehet, csak nem célszerű. Megtanultuk: "a gyerekkel soha ne keveredj küzdelembe, mert akkor csak veszíthetsz". Így valahogy.
• Meddig lehet hagyni, hogy a gyerek uralkodjon otthon? Semeddig. Egyáltalán nem kell uralkodni. Sem neki, sem a felnőttnek. Tudjuk, hogy a hatalom milyen édes, de kérdés, hogy megéri-e?
• Mi van, ha 8 gyerek trombitálni vagy síelni akar? Nem akar. Nem volt még ilyen. Ha lesz, megmagyarázzuk, hogy miért nem lehetséges. A szabadság ilyen értelmezése nem vezetne sehova. Vannak korlátok, a realitás és a lehetséges korlátai. Ezt kénytelen figyelembe venni mindenki.
• Hogyan jönnek rá, hogy mi érdekli a gyerekeket? Megmutatja.
• Mi történik, ha nem akar évekig matekot tanulni? Nemigen fordul elő, de elképzelhető. A minimális szintet mindenből teljesíteni kell, így ez megérthető mindenki számára.
• Az agresszivitás és a képezhetetlenség kizáró ok? A kezelhetetlen agresszivitás igen, a képezhetetlenségre még nem láttunk példát. Mindenki képezhető valamilyen módon és mértékben.
• Tudnak-e a szülőknek tanácsot adni vagy segíteni? Tanácsot adni tudunk, de nem szeretünk. Segíteni próbálunk sok beszélgetéssel, személyes találkozóval, néha valamilyen információkkal is. Nem tudjuk, mennyire eredményes.
• Önök hogyan képezik magukat? A képzésünk többéves, amely során megtanuljuk érzékenyen és eredményesen meghallgatni, amit a gyerekek mondanak. Ez nehéz, de még mindig könnyebb, mint meg is hallani, amit mondanak. Ezt hosszasan tanulni és gyakorolni kell. A tanárok többsége képes erre, sőt néhány szülő is megtanulta ezt közöttünk.
• Miért ne tanítsa otthon a gyerekét a szülő? Mert a szülő a legrosszabb tanár és nem ez a dolga. A szülő legyen szülő, töltse meg, és ki hivatásának kereteit. Tanítsa a gyermekét a világra, élni, szeretni, de ne írni és olvasni. Kifejezetten nehéz azokkal a gyerekekkel, akiket otthon tanítanak. Ez az iskola dolga.
• Hogyan szeressem: ahogy neki jó, vagy ahogy nekem jó? Szerintem nem vagy, hanem is. Ha valóban sikerül kimutatni a szeretetemet, akkor az nekem is jó lesz és a gyerek is boldog lesz tőle.
• Nem adják ki egymást a gyerekek, nem csúfolódnak? Néha csúfolódnak, de hamar megértik, hogy nincs joguk hozzá. (Alkotmány)
• Mi történik, ha valaki uralkodni akar a többieken? Mindig vannak olyan gyerekek, akik dominánsak, de uralkodni nem engedjük őket. Más kérdés, ha valaki szívesen veti alá magát egy uralkodni akarónak. Akkor mindenki jól jár, mi meg elmondjuk, hogy mi fáj nekünk ebben. De tenni nem tudunk ellene, adminisztratív eszközzel sem. Helyesebben nem is akarunk.
• Van-e kötetlenebb találkozási lehetőség szülők–tanárok között? Vannak olyan rendezvények Karácsonykor, év végén, de a szülői találkozók is gyakran zajlanak nagyon személyes hangulatban.