Az óvoda - továbbiakban jelenti a teret, a hangulatot, a koncepciót, a benne dolgozókat, a játékokat, egyszóval a szellemiséget, gondolkodás- és cselekvési módot, amelyet emberek valósítanak meg az alábbiak szerint.
Az óvodások szülei fizetnek egy - az óvoda által megígért - szolgáltatásért, amelynek színvonalát a becsület kockáztatása nélkül nem lehet csökkenteni, szellemiségét nem lehet megváltoztatni, és nemcsak azért, mert ezt ígértük, hanem azért ígértük, mert ez a meggyőződésünk. (Az legyen egy másik vizsgálódás témája, hogy ezt a szülők mennyire asszimilálták. Nyilván kevésbé, mint szeretnénk.) Mindenesetre az óvodában még nem inog a bizalom, kevés a konfrontáció (bár létezik), mivel a teljesítmény kevésbé lényeges.
Különlegességünk - amiért a pénzt kérjük - különleges tudásunkban rejlik, abban a szemléletben, amely szerint gondolkodunk és - több-kevesebb sikerrel - gyakorolunk.
Az óvoda segít a szocializációs folyamatban megtalálni minden gyermeknek, a temperamentumának, neveltetésének, irányultságának megfelelő pozíciót, szerepet. Segít betölteni azt a helyet a csoportban (világban), amelyben a gyermek leginkább otthonosan érzi magát. Segít kifejezni az érzelmeket, vágyakat, fájdalmakat, segít abban, hogy ezek eljuthassanak (eljussanak) mindenkihez. Megtanulhatók a szokások, a viselkedés rendje, az egymással való nyílt és egyenes (lehetőleg zavartalan) kommunikáció, az érzések, vágyak, sértettségek kifejezése, a helyzetek, konfliktusok megoldásának algoritmusai, amelyeket az óvodában való létezés során elsajátíthatnak a gyerekek.
De semmiképpen nem akarja az óvoda átvenni a szülői ház szerepét. Nem akarja az igényeket olyan módon fölkelteni, hogy az konfliktusba kerüljön az otthoni szokásokkal. Amire törekszik (maximum): itt így kell, így szokás, így lehet, és nem akar hatni a szülők kultúrájára. (Ha ez a hatás mégis létrejön, az elfogadható, de nem tanítási szándékból adódik.)
Az óvoda igyekszik megteremteni a - szemléletből adódóan hitt - legkedvezőbb légkört a gyermekek fejlődéséhez. Az empatikus figyelem, a feltétel nélküli pozitív elfogadás, és a jelenlévők folyamatosan jelenlévő kongruenciája (hiteles viselkedése) minden bizonyíték szerint elegendő erre.
A szabad döntéshez való bizalom, a gyerekek feltétlen elfogadása és esetenként empatikus meghallgatása - tapasztalatunk szerint - elősegíti az önmegvalósító tendencia érvényesülését minden korban, a kisgyermek (óvodás) kortól a felnőttkorig.
Az óvoda soha nem kérdőjelez meg egy gyermek által át- és megélt eseményt, tapasztalatot és igyekszik nem minősíteni azt. Érvényesnek fogadja el a gyermek érzelmeit, attitűdjeit. Konfliktushelyzetben inkább közvetít, mint eldönt, tudja, hogy az ritkán vezet jóra.
De: az óvoda nem kívánja a szülők helyét, a családi ház szerepét elfoglalni. Nem kívánja előírni a viselkedés mikéntjét (a természetes és állandó együttlét szabályai kivételével), nem kíván azonos magatartási mintákat megkövetelni. Nem kíván elaborálni semmilyen feszültséget, konfliktust, nem kíván egy szoros korlátot teremteni a gyermekek létezésében. Megengedi, hogy az otthoni rendszokások, konfliktus-megoldási módok jelen legyenek az óvodában. Nem kényszeríti rá senkire a saját stílusát (kivétel ld. fent), de javaslatokat tesz egy esetleges kedvesebb és hatékonyabb szociális létezési módra.
Az óvoda nagyon jól tudja, hogy a megteremtett feltételek előhívhatnak egy nagyon erős kötődési vágyat, hajlamot a gyerekekben. A már említett feltételek folyamatos jelenléte nagyon csábító, még akkor is, ha mindez otthon is megtapasztalható lenne (hiszünk benne). Minden vágyott és lehetséges érzelmi kapcsolatnak megfelelni kíván, és megfelelni akar az óvodában töltött időben. Rendelkezésre áll az intimitás iránti igény kielégítésére (becézés, simogatás, stb.), ugyanakkor feltétlenül és minden időben képes (és akarja) képviselni a saját kereteit, határait. Képes felmérni és elkerülni azt a csábítást, amely az óvodai (már említett) légkör következménye, még akkor is, ha tudja, hogy a családi hatások, esetleges hiányok következménye. Képes artikulálni a különbségeket az óvoda és a családi ház között.
De: Semmiképpen nem kívánja kihasználni ezeket - az esetleg meglévő - különbségeket. Nem kíván rivalizálni a családdal, semmiképpen nem akar előnyben lenni az érzékelt különbségek okán, nem kíván vonzóbb alternatívát kínálni a gyermek számára - csak létezik, van, tehát a percepció tárgya és nem provokálója, főként nem tevékeny befolyásolója. De - kívánság és/vagy hajlandóság esetén minden segítséget megad a preferált 3 feltétel megvalósításához az otthoni környezetben.
Az óvoda minden rendelkezésre álló és/vagy kívánt eszközzel próbálja elősegíteni mind a tapasztalati, mind a kognitív tanulást. Mindent megtesz a gyermek a szociális, érzelmi és kognitív képességeinek és intelligenciájának fejlődéséért. Lehetőséget ad a keresésre, a kutatásra, a próba-szerencse tanulásra. Biztosítja az életkornak megfelelő (sőt azon túl is) eszközöket, helyzeteket ahhoz, hogy a gyermekek életkori stb. sajátosságainak megfelelően láthassák meg, tapasztalhassák meg a körülöttük lévő világ sajátosságait, érdekességeit, tudnivalóit.
Igyekszik forrásként működni, mind a személyek, mind az eszközök tekintetében (könyvek, audiovizuális berendezések, hang- és képhordozók, stb.).
A pedagógusok saját folyamatos önképzéssel törekszenek megválaszolni a kérdéseket, ehhez használni a rendelkezésre álló forrásokat, esetenként a gyerekeket is erre irányítani.
Rendelkezik a gyermeki tanulás folyamatainak ismeretével, vannak koncepciói és módszerei, hogy a kívánt (gyermek és szülő által) tanulási folyamatot segítse, (facilitálja.)
De: nem kívánja uniformizálni a tanulást sem anyagát tekintve, sem módszertanilag. Nem határoz meg szinteket, lépcsőfokokat, legfeljebb leír aktuális állapotot, tendenciát. Feltár folyamatokat és azokban meglévő különbségeket, alkalmazkodik a helyzethez, és nem kíván idomulást a gyermekektől (ez alól az együttélés, a higiénia és a biztonság - természetesen - kivétel). Nem hasonlít össze más helyzetekkel, óvodás előmenetellel, iskolai követelményekkel, nem vet össze, de segíti a biztosabb és a személyre szabott fejlődést.
Az óvoda szelleméből adódóan nyitott, mint intézmény, nyitott, mint csoport. A szó fizikai és eszmei értelmében is. A szülők szabadon közlekedhetnek - a minimális normákról (pl. alvás közben) megegyezés szükséges - előzetes bejelentésre bármikor megnézhetik a csoport munkáját.
Megtehetik - az óvoda köszönettel elfogadja -, hogy besegítenek séta közben, részt vehetnek a gyermekek és az óvoda mindennapjaiban, játszhatnak a gyermekekkel a nap folyamán. Elfogadjuk, és kifejezetten jónak tartjuk, ha más is hozzájárul személyiségével a gyerekek nyitottságra való hajlamának kialakulásához.
Rendelkezésre áll kérdések megválaszolására, beszámol a gyermek fejlettségéről, megpróbál segítséget nyújtani az otthoni harmónia kialakításában is.
De: soha nem adja ki a gyermeket, nem vádol és nem "árulkodik", nem játssza el, de igyekszik kialakítani és megtartani azt a bizalmat, amely gyermek és pedagógus között létrejött, létrejöhet. A gondok megoldását közösen szeretné és nem úgy, hogy a problémát hazautalja. Igyekszik megőrizni minden résztvevőt, bármely "szembefordulástól". Tudja, hogy minden frusztráció, meg nem beszélt helyzet gyengíti az amúgy is nagyon érzékeny egyensúlyt, amely a szülő, a gyermek és az óvoda között fennállhat. Nem kíván állást foglalni szülő - szülő vagy szülő - gyermek ellentétében, csak meghallgat, megért és - esetleg - másféle folytatást, cselekvésváltoztatást javasol.
Az eddigiek alapján az óvoda filozófiája, szemlélete (a személyközpontú megközelítés elmélete és gyakorlata) okán felelősen vállalja, hogy mindenkor tekintetbe veszi a gyermek aktuális állapotát, fejlődési helyzetét, aktuális szükségleteit. Ennek a szemléletnek alapján segíti a testi és szellemi növekedést. Vállalja, hogy mindent megtesz a gyermek kognitív, érzelmi és szociális intelligenciájának fejlődése érdekében. E két utóbbi különösen fontos a jövendő élet minőségének szempontjából.
(Tudjuk, hogy vannak más szemléletek is, valamely más érték mentén szerveződők, de mi ezt tekintjük sajátunknak, ebben hiszünk.) Ezen növekedés során nagy valószínűséggel kialakul a gyermek általunk (és reméljük a szülők által is) elképzelt és kívánatosnak tartott személyisége.
E személyiség jellemzői:
Az óvoda képes a fenti célok megvalósítására, ehhez mind elméleti tudása, mind tapasztalata rendelkezésre áll.